Vissza a kategóriába
BLOGOLJ
Gimis
Fantasy
Fanfiction
Romantikus
Trükkök, tippek, divat
Design
Kritika
Személyes
Egyéb
Horror
Blogcsere

Első fejezet

Csak én vagyok, azaz ember, aki megbetegszik a szünet előtt pár héttel. Bármennyire is rossz kimondani, de még a suliból van pár hét, de már így is úgy tűz a nap, mintha augusztus közepe lenne. Hiába nincs teljesen szabadság, azért jó a haverokkal hülyülni a suliban. A tanulás most jelen pillanatban nem a legfényesebben megy. Előfordulhat, hogy nem mindent írók le az órán, pedig szoktam figyelni. Jó, valamennyire. Mondjuk, hogy körülbelül hármas tanuló vagyok, kerekítve. Kilencedikben még kitűnő tanuló voltam, de tízedikbe ez már nem jött össze. (A nem jött össze az azt takarja, hogy megbuktam.) Most újra járom, és most odafigyeltem, hogy véletlenül se bukjak meg semmiből se. Bár nem tudom, hogy matekból át fogok-e menni. Legalább egy jeggyel kellene feltornázni azt a tantárgyat, mivel nagyon fontos az érettségihez. Az csak egy dolog, hogy utálok tanulni, de az, hogy a matektanárom Mrs. Scott borzalmasan utál, azért, mert vagy nem csinálok házit, pedig próbálom megoldani, de nem megy, a nagyszüleimtől segítséget se kérhetek, mert pontosan jól tudom, hogy ők már levették a kezüket rólam, amit teljes mértékben meg is értek. A stréberek – elnézést – szóba sem állnak velem. Meg tök gáz lenne odamenni, hogy „figyu, nem segítenél matekba?”. Legalább is az én helyzetemben az. Szinte minden egyes órán kiszólít a tanár a táblához, és amiért nem tudom, ezért az egész csoport előtt leéget. Nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb megoldás, inkább meg kéne próbálnia segíteni rajtam, elvégre ezzel nem fogok előrébb jutni. De a legfőbb probléma az, hogy igazából nem érdekel ez az egész, csak néha elgondolkozom ezeken, hogy senki sem akar segíteni. Bár ezt is megértem.  A szüleim Los Angelesbe élnek a húgommal, Emmával. Körülbelül évente egyszer, ha meglátogatnak minket, mert lefoglalja őket a munkájuk, pedig aztán milyen furcsa, hogy minden hétvégén új poszt kerül fel az internetre, hogy hol és merre jártak, nélkülünk természetesen. Elég nagy a távolság közöttünk, de attól még nem kellene ezzel takarózniuk. Egy telefonra se jut idejük. Nem is értem, hogy lehet még bőr az arcukon. De már mindegy, mert már megszoktam, hogy nem beszélnek velünk. Körülbelül három éves lehettem, míg az öcsém kettő, amikor kiköltöztek, azért mert nem volt állásuk, ...

Folytatás a szerző oldalán: Szerző oldalánMegtörhetetlen




Végtelen történet: Szerző oldalánKattints egy véletlen választott blogért.



Ezek a gombok azért vannak, hogy biztassák
a blog szerzőjét az írás folytatására.
A blog értéke:
5.00
1 értékelő

Szeretném kitenni a www.blogolj.eu oldalt a blogomba!

Facebookon vagyunk a leggyorsabbak!





Blogok száma: 36 Gimis blog * 54 Fantasy blog * 142 Fanfiction blog * 64 Romantikus blog * 52 Trükkök, tippek, divat blog * 14 Design blog * 43 Kritika blog * 71 Személyes blog * 96 Egyéb blog * 19 Horror blog *
* Csak azok a blogok jellenek meg a statisztikákban, amelyek a jelen pillanatban is publikusan elérhetőek.