31. Bradley Bill Alonso

-Nagyon ügyes vagy.-biztatott Fer állandóan mikor már látta,hogy nagyon nem bírom az egészet. -Nem bírom tovább. Soha többet nem érhetsz hozzám.-mondtam egyszerre mérgesen,sírva és kétségbeesve. Természetesen pont ezt a pillanatot választotta  az orvos is a belépésre aki így Fernandoval együtt nevetett rajtam. -Ezt szinte minden szülésre váró nő elmondta már. Aztán miután megszületett a gyermekük egyből hálásak voltak az apának.-mondta miközben felvette a gumikesztyűjét,majd ismét megvizsgált. -Nos van egy jó hírem. Már csak 2 centit kell táguljon,hogy mehessünk szülni a rossz hír, a neheze még csak most jön,de már az is sokkal rövidebb lesz,mint az eddigiek. -Ez mit jelent akkor? Mennyi idő van még hátra?-kérdezte Fer miközben hagyta,hogy szinte az összes erőt kiszorítsam a kezéből. -15 perc. Maximum fél óra múlva a kezükben tarthatják a fiúkat.-mondta mire szinte újra elsírtam magam, de immáron az örömtől.-Beküldöm a testvéreit addig,aztán 10 perc múlva jövök és felkészülünk a pici érkezésére. -Rendben.-sóhajtottam mélyet, miközben lelkiekben már visszaszámoltam addig amíg végre a karjaimban tarthatom Bradley-t. Csukott szemekkel próbáltam mélyeket lélegezni,ám amint hallottam, hogy bejöttem a kedvenc ikreim rájuk néztem. -Jaj Lia.-rohant hozzám Bill és óvatosan megölelt,ám sokáig.-Nagyon szorítok neked. Nagyon.-mondta miközben hátrébb húzódott,de csak annyira,hogy a szemembe nézzen.-Nagyon szeretlek Manóka,minden rendben lesz.-mondta miközben végig könnyezett. -Kint szorítunk neked.-szorította meg a kezemet Tom is,egy biztató mosollyal az arcán. -Bárcsak anyáék is itt lennének.-mondtam pityeregve, mire Bill ismét megölelt amennyire tudott. -Hidd el ha ők is a kezükben tartják majd akkor ők is beleszeretnek majd a picibe. Tudod,hogy anya nem tud ellenállni a kisbabáknak.-kacsintott. -Na gyere Bill.-tette Tom a kezét ikrére majd még egy kedves mosoly után magunkra hagytak még egy kicsit Fernandoval mielőtt még bejött volna az orvos. -Minden rendben lesz.-szorította meg Fer a kezemet,majd egy apró csókot adott rá.-Én itt leszek. Most is és a jövőben is. -Köszönöm.-mondtam a szemeibe nézve. Percekig csak néztük egymást ezek után, s egy szó sem esett köztünk, így mindketten riadtan rezzentünk össze,mikor nagy ...