43. Remények

Az új év mindig új reményeket tartogat. Új lehetőségeket, új esélyeket. Ilyenkor mindig megbocsájtást nyernek a bűnök, az emberek fellélegeznek, és újult erővel vágnak bele a váratlanba. Januárban mindig megpróbálunk az szerint cselekedni, ahogy azt tavaly elterveztük, ám februárban rájövünk, hogy mégsem jött össze, s innentől kezdve minden év ugyanolyan. Kivéve ha van egy gyereked... Ilyenkor mindig minden körülményt ő alakít, és tőle függsz már. Ezt sosem szabad elfelejtened.  Így voltam ezzel én is miközben a nappaliban Braddel az ölemben sokadszorra átolvasva néztem az előttem lévő szerződést. -Szóval...-kezdtem bele sóhajtva.-Visszakapom a vezető szerelői posztomat. Dolgoznom kell, mint eddig, minden feladatot be tartva, de több időt kapok, hogy a fiammal legyek. Pontosan mit is jelent ez?-néztem kissé értetlenül Zak-re aki a nappali másik felében ült Fernando mellett. -Ráérnél akkor a pályára jönni, amikor Fernando is, és futam után neked nem kell még ott maradnod összepakolni a holmit, hanem mehetnél is vissza a picihez. Több szünetet kapnál nap közben is, nem csak annyit amennyit a többiek, és az ebédszüneted is hosszabb lenne, hogy minél többet lehess a fiatokkal.  -Viszont amikor munka van akkor csak a munka.-fejeztem be a gondolatmenetét, mire igenlően bólintott.-És ti fizetitek a bébiszittert, akit mi keresünk Fernandoval, aki folyton velünk lesz.  -Pontosan.-bólintott  az amerikai csapatfőnökünk. -Ha ez tényleg mind így lesz akkor benne vagyok, hogy vissza menjek dolgozni Fer csapatába, de ha nem...-kezdtem mire egyből közbevágott. -Így lesz biztosíthatlak. -Én is figyelni fogok rá ne aggódj.-szólt közbe Fer is.-Na meg én is ott leszek, és a szüneteimben és is tudok Braddel lenni.  -Rendben.-egyeztem bele sóhajtva.-Visszatérek a Forma-1-be. -Gyerekek ne rosszalkodjatok. Felkeltitek Bradley-t.-szólt rá Minttu Robinra és Ria-ra akik sikongatva játszottak egymással Kimi magángépén. A két pilóta gép elején ült, és beszélgetett az új szezonról, míg mi a finn szépséggel a gép hátsó, s egyben nagyobb részét is foglaltuk el a gyerekekkel.  -Semmi baj.-mosolyogtam Robinra, aki megszeppenve kért bocsánatot, majd az ölemben alvó kicsivel több, mint öt hónapos csodámra néztem. -Milyen jól viseli az ...