Blogolj

A www.blogolj.eu oldal 2018 május 21.-től kezdődően megszünteti tevékenységét. Köszönjük az együtt töltött három évet, a beküldött 887 blogot és annak 33.886 bejegyzését.

Miért blogolj?

   Egy történetet fogok elmesélni egy kisfiúról, aki szófogadó volt a szüleinek, és szorgalmas a tanulásban mégse volt boldog. Nyílas Misihez hasonlóan neki is azt tanították, hogy légy jó mindhalálig, de pont azok részéről érték a legnagyobb igazságtalanságok, akik erre tanították. A szülei mindig számon kérték a leckét, és ha nem készítette el, jól leszidták, de segíteni neki a lecke megírásában már nem volt idejük. Soha nem mehetett sehova se otthonról, holott a szülei sose voltak otthon, nekik megengedett volt, hogy oda menjenek, ahova akarnak. És ha egy kis szabad ideje volt, és játszodott, akkor este mindig azért szidódott meg, hogy miért nem segít a házi munkákban.
   Fiatal kora ellenére sokszor érezte azt, hogy ökölbe szorul a keze, és élete legnagyobb harcát azzal vívta, hogy az összezárt újjak, újra szétengedjenek anélkül, hogy bármi is történne. Nagyon nehéz dolog volt megtenni!
   De egy napon regisztrált egy blogoldalra, és elkezdett blogot írni. Saját érzéseit szőtte bele egy történetbe, amely egy iskolás fiúról szólt, aki bár kocka volt, mégis kigúnyolták. Tipikus történetnek indult, amelyben a történet főhősnőjét az előtte levő padban ülő lányról formázta meg. Oly jól sikerült a karakterjellemzés, hogy a lány magára ismert benne. Előbb csak titokba olvasgatta a blog történetét, minden nap kiváncsi volt, hogy mit ír róla a srác. Majd egyszer közeledni kezdett a fiúhoz, bevallotta, hogy olvassa a blogot. Ettől a perctől kezdve ketten írták a történeteket, és csak ők ketten tudják, hogy mi igaz belőle, és mi a kitalált rész. Nem érdekli őket már a felnőttek világa, megtalálták saját világukat, és boldogak benne.
    Lehet, hogy ez a történet rólam szól, de az is lehet, hogy pont te rólad, egyszer egy lány azt mondta nekem, hogy sose lehet tudni a kis dolgokat. Ezért blogolj! :)